Készítette: Ujj Regina
A nyelvtanári továbbképzésen Berlinben azzal a céllal vettem részt, hogy új inspirációkat gyűjtsek, új módszerekről szerezzek ismereteket, tapasztalatokat szerezzek német nyelvterületen történő nyelvoktatásról, illetve Berlinben tartózkodásom idején minél több információt gyűjtsek az aktuális kulturális eseményekről, valamint a helyi életmódról, szokásokról.
A képzés abszolút megfelelt a várakozásomnak, sőt azt felül is múlta, mivel egy teljes mértékben nemzetközi nyelviskolában a legkülönbözőbb nyelvi szinten tartott nyelvórákon vehettem részt. Többféle nyelvtanár (tapasztalat, korosztály, pedagógiai gyakorlat) által vezetett órákon hospitáltam a B1.1 szinttől a C1.1 szintig, majd a tanórák után alkalmam volt minden tanárral a pedagógiai, nyelvpedagógiai céljaikról, az óra folyamatáról és annak megvalósításáról, illetve nyelvpedagógiai módszerekről beszélni. Mindezeken túl hetente egyszer, pénteken prémium óra (90 perc) keretében a nyelviskola docensével beszéltük át a hét tapasztalatait.
Rendkívül sok tapasztalatra tettem szert mind a pedagógiai módszerek tekintetében, mind a német nyelv használatának új és helyi kifejezései, valamint a helyi nyelvhasználati szokások tekintetében.
Nagy örömömre szolgált eddigi elképzelésem és nyelvtanári gyakorlatom beigazolása, mely szerint kizárólag a célnyelven is lehet nyelvet oktatni, sőt csakis így érdemes, hiszen a kommunikáció alapja a nyelv használata, és ezt az órán csakis a célnyelv használatával érhetjük el. Bizonyítékul szolgált az összes általam látogatott óra a legkülönfélébb nyelvi szinteken, ahol is tapasztalhattam a különböző nemzetiségű tanulók milyen hatékonyan tesznek szert egy az övéktől merőben más szisztémájú nyelv megismerésére.
Az iskola igen jól felszerelt, modern tantermekkel, minden teremben interaktív táblával. Az oktatás menetét is nagy arányban elsősorban az interaktív tábla folyamatos használata jellemezte, melyen a tankönyv, a munkafüzet, a google kereső és a whiteboard oldalakat felváltva használták a tanárok.
Számomra nagyon érdekes volt, hogy a tankönyv és munkafüzet feladatainak megoldása szinte minden esetben láthatóvá vált a táblán, így minden megoldást biztonsággal és helyesen tudtak kijavítani a tanulók a saját tankönyvükben és munkafüzetükben.
A google kereső használatával fotókkal, képekkel, statisztikai elemzésekkel tették a tanárok még képszerűbbé, élményszerűbbé a szómagyarázatokat.
A pedagógiai módszerek – néhány 3-4 fős csoportos, páros feladattól eltekintve – nem voltak túl változatosak. Az iskola docensével folytatott beszélgetéseink során erre is kitértünk, és azzal magyarázta, hogy nagyon szoros a tanulási terv. Olykor egy hónap alatt kell végezniük egy tankönyvvel, ami azt jelenti, hogy kevés idő marad színesebb, játékosabb feladatok beiktatására.
Véleményem szerint egyéb olyan feladatokra sokszor rendkívül sok időt szántak, amelyeket gyorsabban, illetve akár házi feladatként is megoldhattak volna a tanulók. Ezen feladatok átcsoportosításával, lehetett volna időt szánni motiválóbb feladatok elvégzésére, változatosabb munkamódszerek gyakoribb használatára.
Nagyon hasznosnak találtam, hogy a helyi adottságokról, a berlini szlengről, szokásokról minden szinten sok szó esett. A tanárok mindig és folyamatosan németül beszéltek, angol szó csak nagyon elvétve hangzott el a pontosítás kedvéért, de a fő törekvés a német beszélt nyelv minél pontosabb megértése és az adekvát válaszadás volt. A különböző szintek között a nyelvtanárok a saját beszédjük során nagyon enyhén a szóhasználatban, illetve a beszédtempóban tettek különbséget.
Egy délutáni órán az egyik csoport (B1.1) nagyon motiválatlan volt, és az amúgy is alap szinten beszélő csoport nem nagyon találta a megfelelő kifejezéseket, mondatokat. (Megjegyzem, hogy az óra után a tanárral folytatott beszélgetés során derült ki, hogy a csoport most lett két csoportból összevonva, és nem igazán voltak egy szinten. A tanár még nem ismerte a csoport igényeit, és olyan feladatlapot hozott, amely magasabb szintű feladatokat tartalmazott, mint amit a csoport nagy része meg tudott volna oldani.) Ekkor a tanár kártyákat vett elő, melyeken mondatok eleje volt olvasható. A feladat szerint be kellett fejezni a tanulóknak a mondatokat. A tanár a kártyákat kiterítette, és mindenki választhatott két kártyát. Ezeket a választott mondatokat szívesen fejezték be a tanulók. Saját véleményt fogalmaztak meg, így motiváltabbakká váltak saját gondolataik, érzéseik kifejezésében. Ezzel a tanár megmentette az órát. Néhány példa a kezdőmondatokra: Egy nap mobiltelefon nélkül…., Öt dolog, amire szükségem van a boldogsághoz…., Örülök, ha…..
Összességében nyelvileg nagyon sokat profitáltam a mobilitáson. Véleményem szerint a Magyarországon tanító minden nyelvtanár számára évente legalább egy egyhetes hasonló képzést kellene biztosítani, nyelvtudásuk felfrissítése érdekében. Rendkívül hálás vagyok ezért a lehetőségért, mert nyelvileg és pedagógiai szempontból is hasznos volt a Berlinben töltött idő számomra.
Mindezeken felül pedig egy új kutatási terület került a látóterembe, mely már a mobilitás ideje alatt elgondolkodtatott és mindenképpen kidolgozásra, valamint kipróbálásra vár: ez a téma pedig a feedback a tanárok számára. Ehhez szeretnék kidolgozni egy minden iskolában használható rendszert. Talán egyszer egy applikációt is sikerül majd készíteni hozzá.