Jerez de la Frontera, Spanyolország
2025. február 16. és feburár 21.
2025. február 16-án megérkeztünk a kollégákkal és a tanulókkal a Jerez de la Frontera vasútállomásra, ahol a diákokat befogadó családok és a rendkívül kedves spanyol koordinátor, Mayte várt minket. Megismerkedést követően a szállásunkra kísértek minket, ahol egyeztettük a a hét és az elkövetkezendő napok teendőit, majd este a diákokkal bejártuk a gyönyörű várost.
Mayte megemlítette, hogy amióta él ez volt a leghidegebb tél, volt olyan este, hogy 10 fok alá esett a hőmérséklet… egymásra néztünk a kollégákkal és szerintem mindenkiben az fogalmazódott meg, hogy nagy nehézségek árán, de el tudnánk viselni ezt a „zord” időjárást. Ezt követően megvendégelt minket a kedvenc helyi étteremben, ahol hosszasan beszélgettünk, ismerkedtünk, majd este elbúcsúztunk és hazasétáltunk.
A következő nap programja a befogadó iskola látogatása volt, ahol megismerkedtünk az igazgató Úrral, a helyettesével és azokkal a kollégákkal, ahol a hospitálást végeztem. Rendkívül kedvesek és vendégszeretőek voltak, részletesen bemutatták az iskola területét és több mint 150 éves történetét.
Ezt követően elkezdődött az első órám, amit hospitálással töltöttem. Korombeli testnevelő tanár óráját látogathattam meg, aki nagyon szakszerűen, viccesen, de kellő fegyelem mellett tartotta meg az óráját. Ezen a foglalkozáson egy új sportágat ismerhettem meg, mely a padel volt, igaz ezt falak nélkül játszották a diákok az udvaron. Az óra nagyon jó hangulatban telt, továbbá volt szerencsém kipróbálni ezt a remek sportot.
Ekkor döntöttem el, hogy valamilyen úton-módon, de bele fogom építeni az óráimban itthon is. A foglalkozás után Jesus (testnevelő tanár) készségesen válaszolt a kérdéseimre. Volt szerencsém részt venni a következő óráján is, ahol remek bemelegítő játékokkal, energizáló cselekvésekkel bővült a tárházam, melyeket már ki is próbáltam itthon a diákokkal. A részletes tárlatvezetés és a magas minőségű órák után a nap hátralevő részében szabad foglalkozásunk volt, így Eszterrel és Julival ismét felkerekedtünk, hogy jobban megismerjük Jerez városát. Kedd este volt, spanyol viszonylatban dermesztő hideg, azonban az utcák, a terek, a butikok és az éttermek telis-tele voltak helyiekkel, mely valóban tükrözte azt a percepciót, amivel az ibériaiakat szoktuk jellemezni, a hangulat fantasztikus volt.
Kedden reggel, épphogy de beértünk csengetésre a nagy forgalom miatt, mintha újra diákok lettünk volna Julival, siettünk az első óránkra. Most egy földrajz órát sikerült meglátogatni, ahol egy új tanítási stratégiát sajátítgattam el, melyet még nem láttam pályafutásom során, biztos voltam benne, hogy alkalmazni fogom a későbbiekben. Számomra nem volt meglepő, de észrevettem, hogy egy osztályban 30-40 diák tartózkodik az óra során. A temperamentumukat le se tagadhatták volna, egy kissé hangos, de annál jobb hangulatú órát sikerült meglátogatni. Ezt követően egy olyan program következett, mely számomra nagyon kedvesnek bizonyult. Egy nemzeti parkba látogattunk el, ahol remek idegenvezetők kísértek el a biciklitúrán, igen biciklizéssel egybekötött parklátogatás volt, fantasztikusan éreztük magunkat. Kicsit kimerült a banda, de nehézkesen hagytuk el a létesítményt.
Visszaérkeztünk ismét Jerezbe, ahol a fáradtság jeleit tapasztaltam a srácokon, viszont elmondásuk alapján nagyon élvezték a programot. Este még egy kicsit beszélgettünk, átnéztük a holnapi programtervet, majd kimerülten elaludtunk.
6:30-kor csörgött az ébresztő, de a fáradtságnak nyomát se láttam senkin sem, frissen és izgatottan hagytuk el a szállást, most már a forgalmat is belekalkulálva a megérkezésbe. A szerdai program is hospitálással kezdődött, most egy történelem órát tekinthettem meg. Valóban nem ez a szakom, azonban a spanyol tanár több évet élt Magyarországon, a Miskolci Egyetemen tanított, ezért gondolták a szervezők, hogy a magyarul jól beszélő kolléga óráját tekintsük meg. Az óra nagyon magas színvonalú volt, modern és naprakész. A diákok nem a korai óra miatt nem beszéltek, hanem annyira érdekfeszítő interaktív előadásba voltrészük, részünk, melyet még egy orrfújással se zavartunk volna meg. Az óra után köszönetünket fejeztük ki, hogy részesei lehettünk és kellemesen elbeszélgettünk magyarul (milyen kicsi a világ). Nem is volt időnk rendesen elköszönni, hiszen indult a vonatunk Cadízba. Egy gyönyörű és érdekfeszítő városnézésen vehettünk részt, melyet Mayte vezetett. Csodálatos épületek, remek múzeumok, minden botlatókő egy érdekes sztoriról árulkodott, minden torony mesélt valamiről.
De a valódi attrakció csak ezután következett, lementünk a tengerparthoz és valódi turista módjára a gyerekekkel, FEBRUÁRBAN a habok közé vetettük magunkat. Mondanom sem kell, hogy a vendéglátóink érthetetlenül álltak, hogy vagyunk képesek ilyen időben fürödni?! Ezután nem maradt más hátra, minthogy visszamentünk Jerezbe és egy felejthetetlen flamenco esten vettünk részt. A történet szerint innen indult útnak a világhírű tánc, mely azóta bejárta a világot. Felejthetetlen élmény volt. Már eléggé későre járt, ideje volt lepihenni és az utolsó teljes napunkra rákészülni.
Csütörtökön már rutinosan, időben keltünk és volt időnk egy reggeli városnézésre is mielőtt megérkeztünk volna Colomába. Ezen a napin ismét Jesus testnevelés óráján vettem részt, azonban nem csak mint megfigyelő, hanem résztvevője is, hiszen megengedte, hogy az óra végén padelezzek a helyi diákokkal. Ezután egy fenntarthatósággal kapcsolatos workshopon vettünk részt, ahol az újrafelhasználhatósággal ismerkedtünk meg, továbbá egyedi szappanokat is készítettünk. Nem csak a diákok, hanem mi felnőttek is remekül éreztük magunkat.
Ezt követően az oklevelek átadása következett, ahol ünnepélyesen átvehettük az ajándékokat és az elismervényt. Ezt követően már a délutánunk szabad volt és elterveztük, hogy a helyi specialitást, a paellát elkészítjük a diákokkal közösen. Remek segítőimnek hála egy nagyszerű fogást készítettünk, melyet együtt el is fogyasztottunk.
Már mindenkin látszott, hogy a sok-sok program, az érdekes tevékenységek, a kultúrsokk kimerített bennünket, utoljára feküdtünk le aludni Jerez városában.
Hajnalban csörgött az ébresztő, talán ilyen nehezen még sose keltünk fel és nem, nem a fáradtság miatt, hanem titkon abban bíztunk, hogy lekéssük a repülőgépet és itt „kell” maradni még egy hétig. Azonban ez a tervünk nem vált be, szomorúan konstatáltuk, hogy itt hagyjuk ezt a remek települést, a kedves embereket, de az élményeket magunkkal visszük. Úgy gondolom, hogy szakmailag, emberileg is sokat tanultunk tőlük, alig várom, hogy ezt a szívéjes vendéglátást valahogy viszonozni tudjuk.
Köszönöm a lehetőséget, felejthetetlen utazás volt.
Hideg Norbert
Egy módszertani ötlet:
https://erasmus.klebi.hu/wp-content/uploads/2025/09/Modszertani-otlet.pdf